A természeti környezet

A természeti környezet (A Rábaköz és a Fertő-Hanság medence)

A Nagyerdő, a Rába és a Hanság közé eső, nagyobbrészt a történeti Sopron, kisebb részben Győr vármegyéhez tartozó, mély fekvésű, árvízjárta terület a Rábaköz. A Kisalföld süllyedékének délre kiöblösödő folytatása, amelyben a Rába kavicsos lerakódását 8-10 méter vastag öntésiszap és homok borítja. Északkeleti részét északnyugat–délkeleti irányú keskeny dűnesávok, köztük lapos, vizenyős mélyedések tagolják. Déli részét a folyószabályozások óta a Rába és a Répce hajdani, kiszáradt mellékágai teszik változatossá. Talaja termékeny homokos öntésagyag. Növényvilága a hosszú idő óta civilizált, mezőgazdasági művelés alá vont területek jellegzetességeit mutatja. A vidéket természetes állapotában eredetileg mocsári erdők borították. A Fertő vidékétől délre elterülő, a Rábaközbe, Kisfalud és Babót határába is benyúló Nagyerdő faállományát legnagyobbrészt kocsányos és kocsánytalan tölgy, továbbá csertölgy alkotta.

A Rábaköz települései a feudalizmus évszázadaiban világi birtokosok (Kanizsai, Nádasdy, enyingi Török, Ostffy, Vághy családok), a csornai premontrei prépostság, a győri püspök, valamint az Isteni Megváltóról nevezett pápoci prépostság jobbágyfalui voltak. Közéjük ékelődött néhány, kisnemesek által birtokolt, úgynevezett kurialista község. E falvak törzsökös lakosságának jelentős része a 16. századi reformáció óta evangélikus.

A Fertő-Hanság-medence a Kisalföld legnyugatibb része, ami a Keleti-Alpok kiemelkedése során a Pannon- és a Bécsi-medence határán alakult ki. Területének legnagyobb részét holocén láptalajok foglalják el, északi részét kavicsüledék építi fel. A megsüllyedt medencét később az erózió és a szél alakította.

A Hanság területe a 17-18. szá­zadig egységes, több mint hatszáz négyzetkilométer kiterjedésű mocsár volt. Lecsapolását és mezőgazdasági hasznosítását a 17. századtól több­ször is megkísérelték, azonban lefo­lyástalan, mélyen fekvő területeit csak az 1950-es években megépített Hansági-főcsatornával tudták kiszárí­tani. Déli, Kapuvár környéki területe­it égerlápok, rekettyések, északi ré­szét nedves kaszálók, láprétek, tocso­gók borítják. Az egykori láp marad­ványai ma a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén fekszenek, és szigorú védelem alatt állnak.

A medence peremén és a lápból kiemelkedő szárazulatokon, dombokon a neolitikumban telepedett meg először az ember. A halban, vadban gazdag mocsárvilág bőséges élelmet, a sás, a nád és a fűzvessző pedig alkalmas építőanyagot kínált szá­mára.

Az újkőkortól a vaskor végéig ívelő mintegy hat-hétezer év alatt a Kárpát-medencében számos nép­csoport megfordult, kultúrák fejlődtek ki, éltek együtt és váltották egymást. A növénytermelésen és állat­tenyésztésen alapuló gazdálkodó életmód megjelené­sével a használati eszközök és a mindennapi élet tárgyai egyre változatosabbá és kidolgozottabbakká váltak. Rendkívüli jelentőségű újításnak tekinthető a kerámiaedények égetéssel történő előállítása.

A terjeszkedő Római Birodalom határai a Kr. e. 1. század folyamán érték el a Dunántúl térségét. Meghódítása fokozatosan, a Kr.e. 1. század második fele és a Kr.u. 1. sz. első fele között zajlott le, azonban a 2. századig elsősorban inkább katonai jelenlétükkel biztosították fennhatóságukat a rómaiak. A provincia lakóinak életmódját a Kapuvár környékén előkerült kerámia- és bronzedények, valamint római pénzérmék szemléltetik. A 3. századi felvirágzást követően egyre nagyobb számban telepedtek be barbár népcsoportok, majd a 4 század végén a hunok és a velük szövetséges germánok, szvébek, alánok inváziójának a tartomány már nem tudott ellenállni, így a római uralom fokozatosan meggyengült, ami végül a tartomány feladásához vezetett.

A római tartományi közigazgatás felbomlását követő évszázadokban Pannoniában több népcsoport is megfordult, azonban újonnan kialakuló tényleges államszervezet hosszú ideig nem jött létre. Noha az egymással is harcoló germán törzsek emlékanyaga csekély a Rábaköz térségében, a Veszkénynél 1901-ben előkerült, majd 1904-ben további darabokkal bővült aranyozott bronz lószerszámveretekből álló leletegyüttes a mintegy 20 kilométerrel nyugatabbra, Hegykőnél feltárt 81 sírból álló gazdag temetővel együtt mégis azt bizonyítják, hogy a VI. században a langobardok jelentős törzsterülete lehetett. 568-ban az Itáliába elvonuló langobardok az avaroknak adták át a Dunántúlt, akik nomád birodalmuk nyugati határát ezzel az Alpokig terjeszthették ki. Megtelepedésük nyomát egyelőre csupán temetők jelzik, településeik még ismeretlenek előttünk. A kései avarság fejlett, művészi színvonalú fémművességét az Osli határában előkerült griffes bronz övveretek reprezentálják. A 9. század már a frank befolyás időszaka volt. A Nagy Károly hódításaival létrejött Frank Birodalom keleti peremterületeként a Dunántúl a nyugati és a keleti keresztény hittérítés ütközőzónájává vált. Az 1879-ben Petőházánál előkerült aranyozott rézlemezből készült Cundpald-kehely a bajor térítés emlékét őrzi.

A Hanság peremén megtelepült falvak népe sokféleképpen hasznosította a láp által kínált javakat. A halászat mellett a nád és a szénakereskedelem, valamint a gyékény feldolgozása volt a legjelentősebb bevételi forrás.

A Hanság nagy része az egykori Esterházy hercegi hitbizomány kapuvári uradalmához tartozott, amely a 19. század második felétől intenzív szántóföldi művelést, rét- és erdőgazdálkodást folytatott. A majorokban emelt istállók, gyárépületek, az alkalmazottak lakásai, a közlekedést szolgáló műtárgyak, hidak, zsilipek a kor színvonalán álló létesítmények voltak. A nagybirtok megszűnése (1945) után az egykori majorok cselédsége a környező településekre, nagyobbrészt Kapuvárra költözött.

A folyosó végén különös lényt ábrázoló szobrot látunk. 1749 márciusában nyolc-tíz év körüli gyereket találtak a halászok a Kapuvári Égererdőben. Beszélni nem tudott, főtt ételt nem evett, ruhát nem tűrt meg magán. Bevitték a várba, és mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, a kapuvári templomban feltételesen megkeresztelték. A fiú a ke­resztségben az István nevet kapta. Már-már rászoktatták az emberi életmódra, amikor a hajdúk vigyázatlanságát ki­használva megszökött. A várhoz közeli Kis-Rábába vetette magát, és visszaúszott a Hanyba, ahol annak idején meg­találták.

A talált gyerek történetét a szájhagyomány évszázadok során kiszínezte. Testét állítólag halpikkely borította, ujjai között úszóhártya feszült. Hany Istók legendás alakja Jókai Mórt is megihlette, „A névtelen vár” című regényében mint mellékalakot szerepeltette.

Csiszár Attila

FIGYELEM!

A Korona Vírus miatt kialakult helyzetre való tekintettel, intézményeink határozatlan időre ZÁRVA tartanak!

Köszönjük vendégeink szíves megértését!

#maradjotthon

Rábaközi Múzeum

Cím: Kapuvár Fő tér 1.

Nyitvatartás

Szerda - Szombat: 9:00 - 15:00

Tel: +36 96 242 557

E-mail: rabakozimuzeum[kukac]gmail.com

  • - FACEBOOK

Művelődési Központ

Cím: Kapuvár, Győri út 2.

Nyitvatartás

Hétfő - Péntek: 7:30 - 16:00

Tel: +36 96 241 823

E-mail: kapuvar[kukac]rmkvk.hu

  • - FACEBOOK

Könyvtári Nyitvatartás

Cím: Kapuvár, Fő tér 2.

  • Hétfő: 13:00 - 16:00
  • Kedd: 09:00 - 17:00
  • Szerda: 13:00 - 16:00
  • Csüt. - Pén.: 09:00 - 16:30
  • Szombat: 08:00 - 12:00

Tel: +36 96 241 242

E-mail: konyvtarkapuvar[kukac]gmail.com

  • - FACEBOOK
© 2020 RMKVK-MK. All Rights Reserved. Designed By pantelics.hu

Search