Néhány részlet Fábián Magdolna: Kapuvár Városi Könyvtár története című szakdolgozatából:
Kapuváron a társadalmi élet iránti igény erőteljes megjelenését jelzi a Kaszinó Egyesület, a Garthai Polgári Társas Olvasókör, a Kapuvári Társas Olvasókör, a Keresztény Nőegylet, az Ipartestület létrehozása, a Társaskör (1880), az Utcavilágítási Egylet (1883), az Olvasókör, Dalegylet (1888) és a különböző Iparos körök alakulása.
Az olvasókör fontos szerepet töltött be a gartaiak életében. Segítette a lakosság gazdasági és kulturális fejlődését, faiskolát hozotaklétre, konkolyozó gépet szereztek be, a gartai iskola építéséhez szükséges telek megszerzéséért felkeresték herceg Eszterházyt. Az olvasókör jelentős ismeretterjesztő tevékenységet folytatott, évenként mesterképző tanfolyamokat szerveztek ács és kőműves szakmából. Betöltötte a gazdakör szerepét is.
A Gartai Polgári Társas Olvasókör önálló helyiséggel nem rendelkezett, összejöveteleiket a tanító lakásán tartották. A második világháború befejezésekor az iskolába került a kör, s annak könyvtára is, mely a háború alatt jelentős károkat szenvedett.
1947-ben az iparoskör és a kaszinó, könyvtárral együtt a vár épületébe került. 1948-ban a Gartai Önkéntes Tűzoltók vették át a könyvtárat, majd 1949-ben a pártszervezet került azon helyiségbe, ahol a könyvtár is volt. Ezt követően a kör feloszlott, a könyvek ismeretlen helyre kerültek.
A Magyar Minerva 5. kötetében egy 1883-ban megalakult kapuvári Polgári Társas Olvasókörről is olvashatunk, melynek állománya 762 mű, 1032 kötet. Vasárnap is nyitva tartott, 1912-ben 58 olvasója volt. Könyvtáros: Buxbaum Zsigmond ügyvédsegéd.
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége által alapított és felügyeletük alá tartozó népkönyvtári szervezet a világháború alatt felbomlott, a közművelődési és népkönyvtárak ügyének intézését a Vallás és Közoktatási Minisztérium vette át. 1923-ban elhatározták a népkönyvtárak újjászervezését. A Népszövetségtől kapott kölcsön felhasználásával 1500 új könyvtárat alapítottak. Népkönyvtár működött Kapuváron is. Állománya 1052 könyv és 593 beíratkozó olvasó volt. Katalógus helyett megszámozták a kkönyveket, valószínűleg az érkezés sorrendjében. A nyilvántartásban feltüntették a kikölcsönző nevét, lakcímét, a kikölcsönzött könyv számát és a visszahozatal idejét.
Az olvasókör és a népkönyvtár megszűnése után a kapuvári könyvtár letéti könyvtárként működött 1949-ig. 1953-1954-ig községi könyvtár volt. 1954 végén lett járási könyvtár, s a Széchenyi út 1-ben kapott helyet. 1955-ben a Várba költözött, ettől kezdve nőtt az olvasók száma, bővült a könyvállomány is. A járási székhely olvasóinak ellátására közvetlen kölcsönzési tevékenységet folytatott olvasótermet tartott fenn, az ifjúsági olvasók részére külön ifjúsági részleget működtetett. A járási székhely külső kerületeiben fiókkönyvtárat létesített. Érdekesség, hogy "kívánság és panaszkönyvet" vezettek. Anyagi feltételeket a Községi Tanács biztosított, könyveket a könyvtárellátótól rendeltek, folyóiratot pedig a hírlaptól.
A kapuvári Községi Tanács Népművelési Osztályán eddig kihasználatlanul heverő diafilmeket is átvette a könyvtár. Az állományt leltárkönyvbe írták és szabadpolcra helyezve tették visszakereshetővé. Raktározásra nem volt szükség, az egész állomány egy teremben volt.
1959-ben a letéti könyvtárat a Községi Tanács kezelésébe adták át, így a Járási Könyvtár kettős feladatot látott el: helyi tevékenységet és a vidéki, letéti-tevékenységet. Területén 33 népkönyvtár működött. A könyvtárban hárman dolgoztak: a könyvtár vezetője: Kapui Ferenc, egy szervező könyvtáros: Kiss-Tóth Istvánné és egy kölcsönző könyvtáros: Horváth Jánosné.
1962-től az akkor épült Művelődési Központ nyugati szrányában kapott helyet a könyvtár. A bejárattal szembeni nagyteremben a kölcsönző és olvasóterem, mellette egy kisteremben a feldolgozó iroda működött, emellett raktár. Az olvasók számának növekedése érdekében rendezvényeket, író-olvasó találkozókat is tartottak. Vendégük volt például Hegedűs Géza, Vészi Endre, Bede Anna (1963), Szilvási Lajos (1967).
1969. október elseje óta mint városi könyvtár működött, ekkor nyílt meg a gyermekkönyvtár is. Ezen kívül 4 fiókkönyvtár is az irányítása alá tartozott: a gartai, a házhelyi, a kistölgyfai és az öntésmajori fiókkönyvtár. 1970-ben az állomány 20 000 kötet volt. Nagy gondot fordítottak a kötelező irodalom a politikai, szakmai képzések, tanfolyamok anyagának beszerzésére, szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvekre. Szerzői, címszavas, szak és sorozati katalógust használtak.
A Művelődési Központból először a gyerekkönyvtár (1985), majd 1989. október 2-án a felnőtt könyvtár költözött mai helyére a "Várpalotába", ahol már külön ismeretterjesztő és külön szépirodalmi könyveket tartalmazó helyiség is van, s egy tágas olvasóterem köti össze a gyermekkönyvtárat a felnőtt könyvtárral. 7 fő: egy gyerek könyvtáros, 2 fő feldolgozó könyvtáros, 2 fő olvasó-szolgálatos, 1 fő módszertanos, 1 fő igazgató dolgozott.
1990-ben Kapui Ferenc igazgató nyugdíjba ment, helyette Dr. Szabó Kálmán lett az igazgató. Korai halála után Németh Sándor lett a vezető, akinek igazgatása alatt pályázaton nyerték az első számítógépet, fénymásolót, s ekkor indult be a videó- és folyóiratkölcsönzés.
Az ellátórendszer 1991-ben megszűnt. A könyvtár fenntartója és felügyeleti szerve Kapuvár Városi Önkományzat.
1995-ben integrálták a Városi Könyvtárat a Művelődési Központtal. Igazgató Kiss Tóth Istvánné lett, az ő nyugdíjba vonulása után, 2001-ben Devecseri Zoltán, majd 2006-tól Henye Zsuzsanna.
2019 - 2020-ban az EU-s pályázatnak köszönhetően elkezdődtek a könyvtár felújítási munkálatai.